Szűz Nap, Rák Mars: ott cselekedni, ahol éppen lehet

Szeptember 17.-én a Nap, 18.-án a Mars váltott csillagképet, előbbi a Szűzbe lépett be és ezzel maga mögött hagyta a saját oroszlános otthonát, utóbbi pedig a Rákba, ahol még mindig hajlamosíthat bennünket arra, hogy elégedetlenek legyünk teljesítményünkkel, ezúttal egy kicsit másképp. Könnyebben észrevehetjük nemcsak a körülöttünk lévő, de a belső problémáinkat is és talán most gyorsabban lépünk a tettek mezejére, hogy valamit kezdjünk ezekkel. Sokkal reálisabban is láthatjuk, mi a feladatunk, kezünkbe kerülhetnek olyan eszközök, amelyekkel már konkrétabban beavatkozhatunk a dolgaink alakításába. Érvényes lehet most mindenre, hogy sok kicsi sokra megy, bármennyire lehetnek nagyok és távoliak a terveink, érdemes arra koncentrálni és beérni azzal, ami éppen az orrunk előtt van és hozzáférhetünk. Szintén fontos váltás lehet a befelé fordulás, mások dolgai helyett a sajátunkkal foglalkozni: elvonni a figyelmünket kicsit a külvilágról és inkább arra fókuszálni, hogy személy szerint önmagunkkal mit is tudunk kezdeni annak érdekében, hogy a vágyott irányban haladhasson tovább az életünk. Külső segítségre is most kevésbé számíthatunk, ezért érdemes a saját, eddig talán felfedezetlen erőforrásaink után kutakodnunk. Támogatva vagyunk a következő hónapok során ebben a kincskeresésben, amelyet sokszor valamilyen kényszerhelyzet válthat ki: mint ahogy például hajótöröttként egy lakatlan szigeten rákényszerülhetünk olyan dolgokra, rálelhetünk olyan képességeinkre, belső erőforrásainkra, amelyekre a megszokott életvitelünk során soha nem bukkannánk. Amit ma még kényszerhelyzetnek, korlátozottságnak érzékelhetünk, az a maga furcsa módján segíthet kiásni belőlünk olyan kincseket, amelyeket egyébként nem vennénk észre, mert talán nem kellett még ilyen mélyre ásnunk. Fontos lehet most tudatosítani magunkban, hogy bár egyre inkább befelé-lefelé haladhatunk, egy akár egyre szűkülő úton, mégis a legértékesebb dolgaink felé tartunk: minél mélyebbre kerülünk, annál közelebb vagyunk önmagunkhoz, a gyökereinkhez, amelyből a személyiségünk kinőtt. Bármit találunk odalenn, az felbecsülhetetlen kincs, még akkor is, ha abban a nyers, csiszolatlan formájában nem tűnik annak. Óriási energiák, amelyeket meg kell először szelidíteni, tanítani, civilizálni kell ahhoz, hogy az emberi társadalomba, a közösségeinkbe be tudjon illeszkedni. A Rák csillagképben járó Marsnak hozzáférése van ezekhez a mélyben rejlő, állatias erőforrásainkhoz, amelyek között megtalálhatjuk például az életösztönt, amikor a puszta túlélés érdekében iszonyatos energiák aktiválódnak bennünk, vagy a kicsinyeit féltő anyák ösztöneit, amelyek megsokszorozzák a harciasságot, a bátorságot és emberfeletti teljesítményekre késztethetnek minket. Az emberfeletti tettek igazából tehát emberiek, de extrém helyzetek szükségesek ahhoz, hogy megvalósuljanak. Belevethet a sors ilyenekbe minket akaratunktól függetlenül, de lehet ezeket a kihívásokat keresni is, hogy felfedezhessük saját rejtett erőforrásainkat. Így sok múlhat most azon, milyen előjelet teszünk az előttünk tornyosuló, néha túl nagynak vagy félelmetesnek tűnő feladatokra: minden negatív besorolást kap, egyértelműen rossz, ver minket a sors, a sötét oldalát látjuk csak az egésznek, vagy képesek vagyunk pozitívnak is látni, mert érezzük mögötte, hogy bármi is történik, minden leküzdött akadállyal csak egyre erősebbek lehetünk. Szeptember 24-ig elsősorban a lelkierőt találhatjuk meg magunkban mindehhez, érzelmi munícióval töltődhetünk fel még akkor is, ha látszólag semmi külső tényező nem támogatja bizakodásunkat. Apró, nyugtató mozdulatokkal tudjuk most erősíteni ezt a belső optimizmust, mint ahogyan egy kisgyerek vigasztalja magát önkéntelen ringatózással: olyan tevékenységekben tudjuk a nyugalmat megtalálni, a belső stabilitásunkra rálelni, amelyek automatikusak, ismerősek, meditatív állapotba kerülhetünk általuk. Nagyon erős támogatás lehet most érzelmileg azok körében lenni, ahol szeretnek és feltételek, elvárások nélkül elfogadnak minket, ahol úgy érezzük, igazán otthon vagyunk. Lehet ez a tényleges otthonunk, a családunk, a közeli hozzátartozóink, vagy azok a társaink, akik mellett úgy érezhetjük magunkat, mint a madárfiókák a fészekben: gondoskodnak rólunk, vigyáznak ránk, biztonságban vagyunk. Fontos belső horgonyunk lehet az is, hogy nem vagyunk egyedül, hogy érezzük magunk mellett a többieket, hogy megbonthatatlan az összetartozásunk, nagyon feltölthet most minket, ha a szeretteink körében lehetünk. Innen léphetünk tovább, megerősödve, a hátországunk által támogatva szeptember utolsó hetében, ahol már arra is konkrétabban fókuszálhatunk, hogy a nagy egészben kik is vagyunk mi egyedül, milyen egyéni szerepeink, feladataink lehetnek a közösségeinkben. Kicsit olyan, mint amikor egy időre vissza kellene térnünk az alapokhoz, a gyökerekhez, hogy megnézzük, honnan is indultunk, miből nőttünk ki, milyen alapvető, már meglévő dolgokra tudunk építkezni ahelyett, hogy légvárakat gyártanánk. Ez per pillanat visszalépésnek tűnhet, valójában viszont egy szükséges letisztító, realizáló folyamat, amely segít kihátrálnunk olyan utakról, ahová igazából sosem szerettünk volna menni. Újratervezhetünk több dolgot is az életünkben, azonban most fontos lehet először mélyebbre fúrni, stabilabb, hitelesebb, reálisabb alapokat keresni és biztosítani a vágyott céljainknak. Időszerű lehet a leválás, kilépés egy-egy közösségünkből, ha ráébredtünk, hogy mi nem azon az úton szeretnénk továbbhaladni, amelyen a többiek. Nem azért, mert nem szeretjük, tiszteljük őket, hanem mert saját magunkat is szeretni és tisztelni akarjuk. Ezzel végső soron a közösségeinket tudjuk erősíteni, mert annál inkább igazi, öntudatos, magabiztos csapatjátékosokká válhatunk és kevésbé egy tehetetlen, irányítható, befolyásolható és ezáltal kiszolgáltatott masszának a részei maradunk. Ez az öntudatra ébredési folyamat, személyes erőforrásaink felfedezése és az igény, hogy a saját választott utunkon haladhassunk egyre inkább fokozódni fog a következő hónapokban.