Oroszlán Újhold, retrográd Uránusz: visszatalálni önmagunkhoz

Szeptember 11.-én hajnalban pontosodott be a Nap és a Hold együttállása az Oroszlán csillagképben, ezzel elkezdődött egy két hétig tartó növekvő holdciklus, amely ezúttal a személyes növekedésünket, fejlődésünket fogja elsősorban támogatni. Volt ennek az Újholdnak egy „kistestvére” idén március elején, egy Oroszlán holdfogyatkozás, amely még arra buzdított minket, hogy dobjuk el vagy legalábbis helyezzük háttérbe az egyéni terveinket, igényeinket fontos közös célok elérése érdekében, mindent vessünk be a közösségeink sikeréért, egyetlen hatalmas erővé álljunk össze, mint ahogyan a kis folyók futnak bele az óceánba, elveszítve egyéni jellegüket, de táplálva a nagy egészet. Most viszont egyre erősebb lehet bennünk a kiválasztódás, specializálódás vágya, hogy ismét a saját medrünkben haladhassunk tovább, hogy ismét vagy ezúttal végre azzal foglalkozhassunk, amivel személy szerint szeretnénk. Előbukkanhat belőlünk eredendő ösztönlényünk és ezzel a felfedezéssel egy hiteles belső iránytűre is rálelhetünk, amely megmutathatja, merre vezessük tovább az életünket. A legbensőbb késztetéseink, ösztönös, zsigeri vágyakozásaink válhatnak olyan sürgetővé és elfojthatatlanná, hogy sokkal intenzívebben kereshetjük számukra most a terepet, a játszóteret, ahol szabadon engedhetjük őket. Ez a gyermeki önmegvalósítás, a játékos, önfeledt kreatív cselekvés vágya, amikor valami olyan dologgal szeretnénk foglalkozni, amit sejtszinten is a sajátunknak érzünk, ahová nem a fejünk, hanem a szívünk-lelkünk vágyakozik. Minden tevékenységben, amiben önazonosnak érezhetjük magunkat, úgy lubickolunk, mint egy strandoló kisgyerek: örömmel, izgalommal tölt el minket, fáradhatatlanok vagyunk, életenergiánk megsokszorozódik. A külső elvárásoknak, mintáknak való megfelelés helyett érdemes ezért inkább befelé figyelnünk, a minket körülvevő világ és különböző közösségeink diktálta sztenderdek felől saját ösztöneinkre fókuszálni, hogy azok mit súgnak nekünk. Lehetnek azonban olyan késztetéseink is, amelyeket nyers valóságukban nem tudunk kiélni, mert azzal magunknak és/vagy másoknak károkat okozhatunk. Nem biztos, hogy minden esetben jól sül el, ha kiszabadulnak belőlünk kezeletlen személyiségvonásaink, mert lelepleződhet az az arcunk is, amelyet bármennyire is próbálunk elmaszkírozni, betakarni, megtanítani civilizáltan viselkedni, mégis megmaradtak mögötte állatias jellemzőink – kiderülhet nemcsak önmagunk, de mások számára is, hogy igazából báránybőrbe bújt farkasok vagyunk, vagy esetleg éppen fordítva. Minden formában segíthet ez az időszak hitelessé válni és annak is mutatkozni, akik mélyen belül vagyunk, még akkor is, ha ez nem kizárólag saját akaratunkból történik meg, hanem éppen lerántják rólunk a leplet valahol: a lepel alatt mindenképp mi magunk lapulunk. Fontos tapasztalat lehet számunkra az egyedüliség érzése is: amikor nem a különféle közösségeinkkel azonosítjuk magunkat, nem egy-egy csoport tagjaként vagyunk valakik, hanem csak egymagunk létezünk. Amikor nem egy csapat részeként működünk, másokra támaszkodunk, másvalakik szekerét toljuk, hanem a sajátunkat – van-e egyáltalán saját szekerünk, önálló terveink, gondolataink, amelyek belőlünk születtek, nem pedig mások plántálták belénk? Az egyéni, saját gyártmányú vágyaink, céljaink kezdhetnek körvonalazódni, amelyekkel végső soron ugyanúgy a közösségeinket, a társainkat gazdagíthatjuk és örvendeztethetjük meg: ha szeretjük, amit csinálunk, boldogok és motiváltak vagyunk, abból körülöttünk mindenki csak nyerhet.  Az Újholddal egyidőben hátraarcot vett az Uránusz is, aki idén február 4.-től haladt előre a Bikában és a maga sokkoló eszközeivel a vezetői minőségeink, szülőség és nevelés, illetve a közösségeinkért vállalt felelősség témáira irányította a figyelmünket. Talán nem véletlen, hogy éppen mostanra készült el a kormányunk gyermekvédelmi jelentése és egyre növekszik a nyomás mindenféle területen megválasztott vezetőinken, hogy kézzelfogható eredményeket mutassanak fel. A hátráló planéta támogatni fogja a tévedéseink beismerését és felülbírálatát: amikor gyorsan, csípőből kellett lereagálnunk váratlan helyzeteket az utóbbi néhány hónapban, stressz alatt kellett meghoznunk döntéseket, akkor sokkal nagyobb eséllyel hibázhattunk is. Érdemes arra gondolni, hogy csak az tud hibázni, aki csinál valamit, nem úgy születtünk, hogy értünk mindenhez, van egy betanulós, inas időszaka a dolgoknak, amely során tévedhetünk, sok lehet a túlmozgás. Ezeket a nyers mozgásainkat, túlkapásainkat tudjuk finomítani, újratanulni, gyakorolni a következő hónapokban. Nem abból lehet később problémánk, hogy visszakozunk olyan döntésekből, helyzetekből, szerepekből, amelyekről kiderült, hogy mégsem illenek hozzánk vagy ahová szívünk szerint sosem kívánkoztunk, hanem éppen a kényelmetlen benne maradás válhat idővel egyre terhesebbé. Az előző éra, a múltbéli örökségünk problémás maradványait is segíthet ez a planéta felszámolni és megteremteni a lehetőséget új, korszerű alapok lefektetésére. Lehet ennek a folyamatnak beindítója valamiféle váratlan robbanás, egy fellángoló tűz, ami elpusztíthat, felégethet néha olyan dolgokat is, amelyektől nem is akartunk megszabadulni és nagyon fájdalmas az elvesztésük, mégis a maguk brutális módján egy üres teret hozhatnak létre az életünkben, amelyeket majd megtölthetünk születendő kreációinkkal. Fontos tapasztalnivalónk lehet, hogy mennyire érezzük tehetetlen áldozatnak magunkat életünk egyes területein és mennyire hagyjuk annyiban ezt a dolgot: a kiszolgáltatottság bénító érzéséből hogyan tudunk – vagy akarunk-e egyáltalán – kiszabadulni és átvenni az irányítást néhány dolgunk felett. Jöhetnek olyan felismerések, hogy mindent nem tudunk ugyan kontrollálni, de nagyon sok dolgot igen és a sorsunkat is befolyásolja, mennyire gyakoroljuk a hatalmunkat ezek felett. A mindennapi, apró döntéseink adódhatnak össze az idők során az egész életünk folyamává, így ezeknek az pici, egyszerű dolgoknak hatalmas jelentőségük van: amire ma, ebben az órában, percben igent vagy nemet mondunk, azzal hosszú távra is meghatározhatjuk a sorsunkat. Az apró dolgok jelentőségének felismerését most a Szűzben járó kis Merkúr is támogathatja, egyetlen pillanatnyi megfontolt, értelmes, hasznos, tiszta gondolat egészen más megvilágításba helyezheti az életünket, néha nem a minket körülvevő világnak kell megváltoznia ahhoz, hogy akár egy teljesen másfajta életszemléletünk alakuljon ki. Bár a mostani növő holdciklus üzenete elsősorban szeptember végéig érvényes, de az uránuszi, belső felismerésekkel gazdagon megpakolt időszak egészen jövő februárig tart, 2027. áprilisára pedig már megújult erővel, sokkal több öntudattal, gyakorlattal, magabiztossággal vághatunk bele új projekjeinkbe.